Egy profi sportoló élete mindig irigylésre méltó a hétköznapi ember számára. Viszont Zlatan Ibrahimovic ezen kívül is sokat tesz azért, hogy emlékezetes maradjon mindenki számára. Vegyük csak az egyik aranyköpését, amit Pep Guardiolanak is mondott a Bercelonában töltött ideje alatt.
“Amikor megveszel engem, egy Ferrarit veszel!”
Mindannyiunkban felmerült már a kérdés: hogyan lehetünk mi is Ferrarik? Zlatan Ibrahimovic példája jól tükrözi, hogy ha valamit igazán akarunk, azt el tudjuk érni. Nézzünk néhány epizódot főhősünk életéből, amik számunkra is megfelelő inspirációt nyújthatnak.
Így vált biciklitolvajból a futball világ egyik ünnepelt sztárjává
Bosnyák és horvát szülők gyermekeként Svédországban látta meg a napvilágot. Már gyerekként megmutatkozott a tehetsége, viszont Malmö egy bevándorlók lakta negyedében nem sok esély látszott a kitörésre. A gyerekkori csínytevései közül a rendszeres bicikli lopások talán a legemlékezetesebbek, viszont a futball iránti szeretete még nagyobb volt. Így Ibrahimovic számára egyenes út vezetett a helyi, beszédes nevű FBK Balkan ifjúsági együttesébe. Közismert és sokak által leírt sztorija ebből az időszakból, hogy tízéves korában a 12 évesek között csereként beállva 0-4-ről fordított meg egy végül 8-5-re végződött találkozót - mind a nyolc gólt egy személyben szállította. 14 éves korára már a város legpatinásabb klubjában szerepelt a Malmö FF - ben. Számtalan epikus történetet ismerünk róla, de egy közös mindegyikben, az ellentmondást nem tűrő győzni akarás.
A “kis“ Zlatannak is végig kellett verekednie magát a ranglétrán. Gyorsan megtanulta, hogy a sikert nem adják ingyen. 15 éves korában a malmői kikötőben akart dokkmunkásként elhelyezkedni, hogy ezzel segítse nehéz anyagi helyzetben lévő szüleit és testvéreit. Az akkori edzőjének hála mégsem hagyott fel a labdarúgással.
Pár év múlva eljött számára a várva várt áttörés és rekordot jelentő 85 millió svéd koronáért leigazolta őt az Ajax. Itt indult be igazán az európai karrierje és vált igazi rock sztárrá. Azonban a kezdeti időszak számára is nehézséget jelentett. Egy új klubban, új csapattársakkal, új edzővel és egy új rendszerrel kellett megismerkednie és hasonlóan kimagasló teljesítményt nyújtania, mint korábban. Egy ilyen drága igazoláson nagy volt a nyomás. Ha ilyen sok pénzért vesznek meg egy játékost, természetes, hogy szeretnének valamit viszontlátni az árából. Itt már nem jött be az „én vagyok Zlatan, na de ti kik vagytok?” stílus. Be kellett illeszkednie és megismernie ezt a kultúrát, amibe került.
Viszont végig azzal volt elfoglalva, hogy min változtasson, hogy keményen eddzen és minél többet tanuljon a többiektől, miközben nem adja fel saját stílusát. A kezdeti időszak még a szárnybontogatásról szólt, viszont ennek ellenére több európai csapat figyelmét felkeltette. Ebben az időszakban ismerkedett meg későbbi jó barátjával és egyik fő bizalmasával, a játékosügynök Mino Raiola-val. Neki köszönhetően sikerült tető alá hozni az üzletet az olasz Juventussal.
Ez lehet a Te sikered záloga is
2004-es Torinóba igazolása után ismét az új közeg kihívásaival találta magát szemben. Ebben az időben rengeteg világklasszis futballozott a csapatban. Többet között Pavel Nedved, David Trézéguet, Alessandro Del Piero, Lilian Thuram vagy a kapus Gianluigi Buffon csapattársa lett. Itt viszont már teljesen más volt a fogadtatása, mint korábban Hollandiában. Ezen a nyáron igazolták le a későbbi aranylabdás Fabio Cannavaro-t is, aki sokat segített neki a beilleszkedésben. Nem mellesleg ekkor lett a Rómát elhagyó Fabio Capello a Zebrák vezetőedzője. Ibra számára ő volt az a menedzser, akire felnézett és tisztelt. Neki köszönhetően kezdett el odafigyelni a táplálkozására is, ami egyenes arányban volt azzal, hogy vagányabb, gyorsabb és jobb játékossá vált. Capellotól megtanulta azt is, hogy ne legyen tekintettel a sztárokra, nem szabad alárendelődni. Nem szabad, hogy a sztárok jelenléte bármiben is gátolja, inkább inspirálódjon. A torinói időszaka alatt vált igazi játékossá, azzá, aki képes kiélezett helyzetben a különbséget jelenteni a két csapat között.
Kedves Olvasó, képzeld magad egy pillanatra Ibrahimovic helyébe. Az első munkanapodon bemutatnak a leendő kollégáknak, majd a bemutatkozások során gyorsan kiderül, hogy ki milyen régóta dolgozik már a vállalatnál, illetve kinek milyen komoly szakmai tapasztalata van az adott területen. Te pedig ott állsz a bizonytalanságoddal, a belső félelmeiddel és kicsinek érzed magad. Mindegyikünk járt már hasonló cipőben. Most emlékezz vissza, hogyan cselekedtél abban a helyzetben? Úgy, mint Zlatan? Felismerted, hogy ez micsoda nagy lehetőség számodra és a magad javára fordítottad a helyzetet? Most pedig képzeld el azt, hogy hogyan cselekednél a következő ilyen helyzetben?
A körülményeknek hála gyorsan ment a csapatba való beilleszkedése és sorra szállította a gólokat így egyre több bizalmat és lehetőséget kapott. Az addig sem az önbizalomhiányáról híres Zlatan mindig jó alapanyagot szolgáltatott a zsurnalisztáknak. A torinói időszakának egyik kedvenc aranyköpését az akkori csapattársához, Nicola Legrottaglie-hoz intézte, aki abban az időben tért át a katolikus vallásra. Egy edzés alkalmával odament hozzá Ibra és azt mondta:
"Nicola, ne felejtsd el, hogy nem Jézus teszi lehetővé számodra, hogy bajnokságot nyerj, hanem én!”
Az önéletrajzi könyvében is kendőzetlenül írja le, hogy honnan jutott el napjaink csúcs futballjáig. Ebből válik világossá az is, hogy hiába vált profi futballistává, soha nem akart többnek látszani annál, ami. A legtöbben úgy ismerik, mint a féktelen, gyakran szándékosan mások idegein táncoló, provokatív és arrogáns seggfejet.
Ennek a megítélésnek köszönhetően kevesek ismerik a másik oldalát. Azt a Zlatant, aki 2007-ben saját költségén ajándékozta meg Rosengardot, ahol gyermekként felnőtt, egy vadonatúj, kivilágított és minden igényt kielégítő sportpályával. Talán keveseknek ugrik be az a felvétel is, ahogy az általa istenített brazil Ronaldót bámulja, és az arcára van írva, hogy alig hiszi el, hogy a példaképével egy pályán játszik.
Saját magába vetett hite sokszor egoistának tüntette fel, mind a pályán mind pedig azon kívül. 2016-ban az Európa Bajnokság pótselejtezője előtt, még a párizsi légióskodása alatt volt egy pikáns nyilatkozata, amiben a következőket mondta:
“Ez a negyedik szezonom Franciaországban, fantasztikus időszakot élek, rengeteg nagyszerű élményem van. Én tettem fel a világtérképre Svédországot, és most Franciaországgal is megtettem ugyanezt. Ennek nagyon örülök.”
Vitathatatlanul túlzóak ezek a kijelentések. Viszont tekints vissza, hogy a bravúrosan elért céljaid felé vezető úton, milyen tulajdonságaidat hívtad segítségül? Volt, amikor a magadba vetett hited segített egy nehéz helyzetben?
Te képes lennél felállni a padlóról?
A számos sikerén túl bizony neki is voltak kritikus időszakai a karrierje folyamán. 2017 tavaszán egy Európa Liga mérkőzésen súlyos térdsérülést szenvedett. Ekkor már 35 éves volt és sokan nem csak a szezon befejeztét vízionálták, hanem a profi karrierje végét is. A sikeres műtétet követően megkezdődhetett a több mint 8 hónapos rehabilitáció. Viszont ennyi idősen is képes volt talpra állni. Az addigi pályafutása alatt sorra nyerte a bajnokságokat és a gólkirályi címeket, mégis sikerre éhesen dolgozott a visszatérésén.
Az addigi sikerei alapján nyugodtan hátra dőlhetett volna és mondhatta volna azt is, hogy megelégszik ennyivel. Felmerülhet a kérdés, hogy mi az, ami hajtotta belülről de valódi kérdés inkább, hogy mi az, ami Téged arra ösztönöz hogy eljuss a csúcsra?
Mi sem mutatja jobban mentális erejét, mint hogy 38 évesen is Európa egyik top bajnokságában az AC Milan csatáraként játszik hétről hétre. Olyan ellenfelek ellen bizonyítja tudását, mint az olaszok világbajnoka Giorgio Chiellini és Gianluigi Buffon vagy az ősi rivális Inter rutinos hálóőre Samir Handanovic.
Lehet szeretni vagy gyűlölni egy valami viszont biztos, Zlatan Ibrahimovic a világfutball megkerülhetetlen alakja. Pályafutása sok ember előtt lehet követendő példa, legyen az sportoló, diák vagy üzletember. A szegénységből és rossz körülmények közül felemelkedő srác, aki mindent megtett azért, hogy érvényesülni tudjon. Nem felejtette el, hogy honnan jött és milyen út van már mögötte. Viszont egyetlen ember sem lehet igazán sikeres, ha nincs meg körülötte a támogató közeg, ami jobbá teszi.
Az a fajta hozzáállás, ami Zlatanra jellemző, jelentheti a különbséget a siker és a kudarc között. Az állandóan változó körülmények között kell a maximumot kihoznunk magunkból. Ahogy az üzleti, úgy a sportolói sikerért is meg kell küzdeni, hiszen senki sem születik jól menő üzletembernek vagy élsportolónak. A siker kulcsa azonban nem csak az, hogy másoknál gyorsabban fussunk vagy jobban kiismerjük magunkat a számok világában. A siker fokmérője a folyamatos fejlődési szándék és a mentális felkészültség.
Te képes vagy fejlődni a céljaid elérése érdekében?
